Léna

Léna ötlete nem az idei karácsonyhoz köthető. Akkor fogalmazódott meg bennem, amikor elkezdtek a barbie-szerű hercegnőlények megjelenni a lányom polcán. Kikerülhetetlenek, és szerepjátékhoz is jók, tehát nem az volt a problémám, hogy ők vannak. De még nem is az, hogy nekem annak idején nem voltak, pedig az is igaz. Csak szerettem volna valami személyeset is a lányomnak, ami csak az övé, nem pedig egy statisztikai értelemben vett átlagos 3-6 éves korú lányé bárhol a világon. Léna neve már közös termék. Egy darabig ő volt a "baba, akit az angyalka hozott". Utána valahonnan előbújt a Magó név, de nem húzta sokáig, mert túl fiúsnak bizonyult. Jöttek-mentek a lánynevek, de mostmár stabilan Léna. Egyébként remekül beilleszkedett a hercegnők közé. Együtt játszanak, teáznak, utaznak Sára hátizsákjában, és majdnem minden éjjelre meghívja valamelyiküket a házába, hogy egyikük se aludjon egyedül. Én azért jobban kedvelem a másik kis kedvencet, sokszoreltört cicát, aki az alábbi tea partys képeken is látható. A játék ovi előtt folyt, de a fotók később készültek, ugyanis nálunk a stúdiómunkát a természetes fényviszonyok határozzák meg, és reggel esett az eső. De aki a cica helyett Sárával szeretné látni Lénát, megtalálja őket az idei karácsonyi posztban.

Léna otthont is hozott magával, ami a karácsonyhoz illeszkedve kapott egy mini izzósort is az ünnepi hangulat kedvéért. A véletlen hozta, hogy pont egy olyan fa dobozon akadt meg a szemem, aminek van két bevésett fogantyúja. De jobb nem is lehetne, ugyanis Sára előszeretettel hurcolja magával a lakásban a könnyű kis házacskát.

Az öltözködés az egyik legmacerásabb oldala a mindennapjainknak, így úgy gondoltam, nem lennék hiteles ebben a témában, ha Léna kimehetne a hidegbe csipkés kis ruhájában. Ezért a házikóban karácsonykor lapult egy teljes téli menetfelszerelés is, apró kis öltöztető kezekre tervezve.