2015. április 19., vasárnap

Vasárnapi sütemény - Túrós mazsolás kuglóf


Engem mondjuk a hűvös nem zavar, csak süssön a nap. De azért dideregni a pár nappal ezelőtti nyár után én sem szeretek. Ilyenkor jól jön valami legális kedélyjavító. Mondjuk egy finom süti, hozzá természetesen egy forró habos tejeskávé, mindez lehetőleg a napon vagy egy napfényes ablak előtt. És lehet még fokozni a hatást egy csodásan illatozó tavaszi csokorral, lehetőleg saját kertből. Már csak az egyik félbehagyott, türelmesen várakozó könyvemet kellene leemelni a polcról, hogy igazán tökéletes vasárnap délutáni szieszta legyen belőle. Ehhez persze egy másik dimenzióban kellene élnem. Ugyanis a pár perc, amit a gyerekeimtől kaptam, hamarosan lepereg. De az elégedett nyammogás azt súgja, hogy ezt a sütit is érdemes volt megsütni. Tényleg finom, omlós és illatos, kávéval egészen kiváló, de gyerkőcöknak kakaóval is kitesz egy uzsonnát. A receptjét még a Stahl Magazin 2014. tavaszi számában találtam, több más ígéretes társával együtt, amiből kettő már szervesen beépült a családi repertoárba. Ez a mazsolás túrós a tavaszi, a csokoládés sütőtökös pedig az őszi kedvenc. Tulajdonképpen egy egyszerű kevert tészta, gyerekek mellett is gyorsan összedobható, önmagában is, de házi eperlekvárral is nagyon finom. Érdemes frissen elfogyasztani, mert úgy a legjobb. De ez nem fog gondot jelenteni szerintem senkinek.




Mivel a tészta gyorsan kész lesz, legjobb már az elején előmelegíteni a sütőt 170 fokra. Majd robotgéppel kikeverjük a puha vajat a cukorral, és egyesével beledolgozzuk a tojásokat is. Ebbe a keverékbe törjük bele a túrót egy krumplinyomóval vagy egy villával. Ezután belekeverjük a mazsolát, a lehetőleg bio citrom leresztelt héját és a vaníliás cukrot. A lisztet és a sütőport egy külön tálban jól elvegyítjük, majd a masszához adjuk. Jól összekeverjük. Senki ne ijedjen meg, nagyon sűrű lesz a végeredmény. Ha ezzel megvagyunk, akkor kivajazunk és kekszmorzsával beszórunk egy 2 és fél literes kuglófformát, majd beleegyengetjük a masszát. 170 fokon sütjük kb 50 percig, de mindenképp érdemes tűpróbával ellenőrizni, mielőtt kivesszük. Azonnal rácsra fordítjuk, majd miután kihűlt, jól beszórjuk porcukorral, és lehetőleg frissen tálaljuk.






2015. április 12., vasárnap

Húsvét 2015





Tavaly húsvétkor nálunk gyűlt össze a család, idén mi mentünk mindenkihez. Épp csak egy kis idő jutott az otthoni nyújtózkodásra az ünnep alatt. Ez a körülmény igencsak meghatározta a készülődést. Született pár egyperces összeállítás a már korábban elkészült dekor elemekből, egy csokor száraz árvalányhajból, némi borostyánból és az elmaradhatatlan koszorúkból, de ennyi. Pontosabban ennyi, és megannyi más-más fázisban tartó virágzó ág a kert fáiról, bokrairól. Díszalma, szilva, vérszilva, jezsámen. A gyerekszobában kék és piros bádog kannában, az ágakon függeszkedő papír madárkákkal és papír tojásokkal. A ház többi részében fehér bádogban, törtfehér kővázában vagy egyszerűen egy vastag falú üvegben. Én meglehetősen puritán tudok lenni, ha épp naturális dekorációhoz támad kedvem, de a gyerekek kedvéért pöttyös, kockás szalag is került a festett tojások és ágacskák mellé. Akármennyire kevés időt is töltöttünk otthon, azért volt répatorta, emeletes fonott kalács és egy kis túrós pogácsa a sonka mellé, mert muszáj, és mert szeretem, ráadásul a körülményektől függetlenül valahogy sosem marad belőlük egy falat sem. Tehát jól telt a húsvét, de eltelt. És hogy hogyan tovább itt a blogon? A kert egyre követelőzőbbé kezd válni, egyre több időt töltünk kint, így a továbbiakban erről is több szó esik majd. És hogy mi lesz még? Hogy csak néhány példát említsek, végre elkészül majd a sátor a gyerekszobába, befejezem a fürdőszobát, tervezek pár falfestést, bútorfestést, átalakítást, jön a lányom születésnapja, tehát gyerekzsúr-ötletek is lesznek, és tovább folytatom a garázdálkodásomat a gasztronómia terén, de most már nem csak desszert vonalon. De a vasárnapi sütik voltak és lesznek is. Ráadásul kaptam egy útmutatót is hozzá. A szülői házban böngésztem a szakácskönyvek között, és ráakadtam egy régi határidőnaplóra, amiben a mamám összegyűjtött süteményreceptjei voltak, az elején a rá annyira jellemző gyöngybetűkkel odaírva: "Az unokáimnak ajánlom". Nem is tudtam, hogy létezik ez a könyv, tehát nem is kerestem. De most már van hová nyúlnom a kísérletezés, találgatás helyett, ha valamelyik mamasütit szeretném feleleveníteni. Ezt hozta nekem a nyuszi. Legközelebb sütök is belőle valamit, amit itt is bemutatok. És persze egyéb fent említett mozgolódásaimról is beszámolok majd. Hamarosan. De most még egy perc szóljon a visszatekintésről, egy rövid képsor erejéig. Mert ha már összeraktam, megsütöttem, akkor le is fotóztam. Húsvét 2015, nálunk: