2015. április 12., vasárnap

Húsvét 2015





Tavaly húsvétkor nálunk gyűlt össze a család, idén mi mentünk mindenkihez. Épp csak egy kis idő jutott az otthoni nyújtózkodásra az ünnep alatt. Ez a körülmény igencsak meghatározta a készülődést. Született pár egyperces összeállítás a már korábban elkészült dekor elemekből, egy csokor száraz árvalányhajból, némi borostyánból és az elmaradhatatlan koszorúkból, de ennyi. Pontosabban ennyi, és megannyi más-más fázisban tartó virágzó ág a kert fáiról, bokrairól. Díszalma, szilva, vérszilva, jezsámen. A gyerekszobában kék és piros bádog kannában, az ágakon függeszkedő papír madárkákkal és papír tojásokkal. A ház többi részében fehér bádogban, törtfehér kővázában vagy egyszerűen egy vastag falú üvegben. Én meglehetősen puritán tudok lenni, ha épp naturális dekorációhoz támad kedvem, de a gyerekek kedvéért pöttyös, kockás szalag is került a festett tojások és ágacskák mellé. Akármennyire kevés időt is töltöttünk otthon, azért volt répatorta, emeletes fonott kalács és egy kis túrós pogácsa a sonka mellé, mert muszáj, és mert szeretem, ráadásul a körülményektől függetlenül valahogy sosem marad belőlük egy falat sem. Tehát jól telt a húsvét, de eltelt. És hogy hogyan tovább itt a blogon? A kert egyre követelőzőbbé kezd válni, egyre több időt töltünk kint, így a továbbiakban erről is több szó esik majd. És hogy mi lesz még? Hogy csak néhány példát említsek, végre elkészül majd a sátor a gyerekszobába, befejezem a fürdőszobát, tervezek pár falfestést, bútorfestést, átalakítást, jön a lányom születésnapja, tehát gyerekzsúr-ötletek is lesznek, és tovább folytatom a garázdálkodásomat a gasztronómia terén, de most már nem csak desszert vonalon. De a vasárnapi sütik voltak és lesznek is. Ráadásul kaptam egy útmutatót is hozzá. A szülői házban böngésztem a szakácskönyvek között, és ráakadtam egy régi határidőnaplóra, amiben a mamám összegyűjtött süteményreceptjei voltak, az elején a rá annyira jellemző gyöngybetűkkel odaírva: "Az unokáimnak ajánlom". Nem is tudtam, hogy létezik ez a könyv, tehát nem is kerestem. De most már van hová nyúlnom a kísérletezés, találgatás helyett, ha valamelyik mamasütit szeretném feleleveníteni. Ezt hozta nekem a nyuszi. Legközelebb sütök is belőle valamit, amit itt is bemutatok. És persze egyéb fent említett mozgolódásaimról is beszámolok majd. Hamarosan. De most még egy perc szóljon a visszatekintésről, egy rövid képsor erejéig. Mert ha már összeraktam, megsütöttem, akkor le is fotóztam. Húsvét 2015, nálunk:












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése