Egy hét múlva húsvét hétfő. Jönnek a locsolók. Ide biztosan, pedig a lányom még négy éves sincs, de már bejelentkeznek hozzánk a fiús anyukák. Megtisztelő. Várjuk is őket alkalomhoz illően. A tojások már elkészültek, de a kalácssütés még hátra van. És ha már készül a fonott kalács, miért ne gyúrhatnánk egy kicsit több tésztát, és csavarhatnánk, csigázhatnánk, gombócolhatnánk a gyerekeknek vagy gyermeklelkű felnőtteknek pár nyuszit, netán egy bárányt. Lehet inspirációt keresni, de ahogy láttam, mindenhol ugyanaz a két-három forma variálódik. Én ezeket találtam kipróbálásra alkalmasnak. Még egy csibével is kacérkodtam, de annak folyton leesett a feje. Statikalilag nem tartós konstrukció, szóval inkább ki is hagyom. De ezeket szívesen ajánlom. Gyerekekkel együtt is könnyen elkészíthető, én is Sárával sodortam a kukacokat, majd pödörtem a kisebb-nagyobb csigákat belőle a nyuszikhoz és a bárányhoz. A másik, fűben megbújó nyuszi is egyszerű, de itt is el kell találni a fülek helyét, hogy sülés közben ne másszanak le a nyusziról. Mindegyik formánál kötőanyagnak tojást használtam az egymáshoz érő részek összeragasztásához, és formázás után újra hagytam kicsit megkelni, mielőtt betettem a sütőbe. Alapnak azt a tésztát használtam, amit az aranygaluskánál már leírtam, annyi különbséggel, hogy tettem bele plusz egy kanál cukrot. Én sülés előtt bekenem tojással, sülés után pedig még forrón átkenem langyos cukros tejjel, hogy tovább megőrizze puhaságát. De így sem túl édes, mert mi így szeretjük. Ha te nem, szórd meg kristálycukorral, mielőtt beteszed a sütőbe.
A nyuszik sütés előtt...
...és után, szalaggal a nyakukban.
Csupacsiga, asztalra terülő bárányka.
A tábla is azt hirdeti, itt egy nyuszi lapul a fűben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése