2015. február 15., vasárnap

Vasárnapi sütemény- Rózsacsöröge

Nem szándékos koncepció, de kezd úgy kinézni, mintha ez egy sütis blog lenne. Pedig csupán arról van szó, hogy újabb betegeskedés hátráltatja a házkörüli egyéb tervek megvalósulását. De majd a tavasz mindent regenerál. Ebben bízom.
Amit most hoztam, az ismét egy kihagyhatatlan, ráadásul látványos és lévén farsangi időszak, nagyon aktuális finomság. Szintén mamasüti, nekem személyes kedvencem volt, de ez az első próbálkozásom az elkészítésére. Egy probléma van vele, túl jól néz ki, próbáltam én a csúnyácskákat előre venni, de előbb-utóbb fel kellett falnom a legszebbeket is. Meg kell mondanom, hogy a gyerekeim is inkább játéknak vagy dekorációnak nézték, nagyon izgalmasnak találták szétszedni és apró darabokra törni a ropogós szirmokat, de ennyi. Hát, nem mindenben egy az ízlésünk. A végkifejletnél a saját hagyományainkat követtem, ezért csak porcukorral szórtam meg, de biztosan finom lágy baracklekvárral is. És egyáltalán nem bonyolult. Viszont nagyon látványos. Íme.


A tojásokat, a tejfölt, a cukrot és a rumot összekeverem. Igen, rumot. Nem vagyok egy fizikus-kémikus alkat, ezért nem tudom a pontos háttérmechanizmust ábrázolni, de állítólag így szebben puffad, mások szerint nem szívja meg magát annyi olajjal. Nem tudom, de kell bele, ha nem is a legdrágább és a legjobb minőség, de valami rumféleség. Egy keverőtálba beleszitálom a lisztet, hozzáadom a sót és a sütőport, belemorzsolom a hideg vajat, majd beleöntöm a tojásos keveréket, és jól összegyúrom.


Miután pihentettem fél órát, két cipót formázok belőle, és az egyiket félreteszem. A vékonyra nyújtott tésztából egy kb 6 cmes kör alakú süteményszaggatóval korongokat szaggatok. Négy korongot egymásra helyezek, az összeillesztésnél középen mindegyiket megkenem tojásfehérjével , hogy sülés közben ne hulljon darabokra. Lehet mind a négy lap egyforma, de szaggathatjuk a két szélsőt kicsit kisebb átmérőjűre is. Miután egymásra helyeztem őket, középen az ujjammal benyomom, és késsel vagy ollóval körben bevagdosom. Ehhez eredetileg csörögevágót használtak, de kinek van ilyen manapság a tarsolyában. Nekem nincs. Ugyanezt megismétlem a másik tésztacipóval is. Akik szeretik a kihívásokat, azok nyújtás, szaggatás közben már elkezdhetik kisütni az elkészült fánkocskákat, de ha nem, akkor ráér akkor is, amikor kész az egész, csak érdemes letakarni, nehogy kiszáradjon.


Egy közepes méretű, magasabb falú serpenyőben -Mamám vaslábost használt- olajat forrósítok. Bő olajban kell sütni, hogy a fánkok majdnem elsüllyedjenek. Nem érdemes túl sokat egyszerre beletenni, mert akkor visszahűtik az olajat, és nem lesznek finom ropogósak.


És íme a végeredmény. Szerintem lenyűgöző. A farsangi fánkok legszebbike. Próbáljátok ki!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése